Az elmúlt két évtizedben számtalanszor rá kellett döbbennünk, hogy a liberális észjárás sokszor egész egyszerűen képtelen az élet alapvető szabályaival és igazságaival mit kezdeni. Ha a valóság valamikor makacsul ellenállt, akkor rögtön beindult a gépezet, az országot azonnal telehíradózták, agyonírták, és addig „véleményformáltak”, amíg mindenki be nem húzta fülét-farkát, hogy az ég tényleg zöld színű, a fű meg tényleg kék.

Aki fordítva mondta tegnap, arról mára kétséget kizáróan megállapították, hogy szélsőséges, és a többi szokásos.

Hegedűs Zsuzsa szociológus azonban most teljesen össze lehet zavarodva. Szinte már minden újság és hírportál megírta, hogy elég döcögősen halad a „Minden gyermek lakjon jól alapítvány!” munkája, ugyanis a segélyezettek jó része a hálás hajbókolás és „megcsókoloma  kezsit-lábát” után egyszerűen eladja az ajándékba kapott, nevelni, gyarapítani szánt jószágot. Félreértés ne essék: személy szerint minden tiszteletem Hegedűs Zsuzsáé, aki sok semmittevő „szakértővel” ellentétben tényleg komoly erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a szegény sorsú embereken segítsen, leginkább azokon a gyermekeken, akik szüleik felelőtlen és semmirekellő életmódja miatt nem egyszer korgó gyomorral mennek ágyba.

Hegedűs Zsuzsa azonban sajnos önmaga áldozatául esett, ezért értetlenkedik és hitetlenkedik. Egy nagyvárosi középosztálybeli értelmiségi nő intelligenciája és gondolkodásmódja nemhogy a fénalafabéta szerencsétlenekétől van sokezer fényévnyire, hanem legalább ekkora messzeségben van azoknak az embereknek a mindennapi tapasztalataitól is, akik nem liberális Teréz anyaként újabb segélyt osztani mennek le mocskos és bűzös utcákba, hanem az egész életüket ott kénytelenek leélni, ezek tőszomszédságában. A falusi emberek a hasukat fogták volna a röhögéstől, ha előre hírét veszik a kocsmában, hogy jön egy pesti nő kecskét meg malacot osztani a cigányoknak.

Hegedűs Zsuzsa kijelentette: „ne mondja neki senki, hogy ezek a rászoruló emberek eladják az adományokat, majd ha lát erre bizonyítékot, akkor elhiszi.” Mit gondol szegény, miért csődölt be eddig minden próbálkozás, miért hasztalan minden súlyos forintmilliárd, ami az emberek fizetését keményen megsarcoló tételként a segélyosztás után minden látható eredmény nélkül egyszerűen köddé válik?

Azért, mert önök, Zsuzsa, abban a tévhitben élnek, és azon önsorsrontó, veszélyes és súlyosan felelőtlen gondolkodásmód elsajátítására kárhoztatták az elmúlt húsz évben a társadalom peremén élőket, hogy aki szegény és képzetlen, annak nem kell felelősséget viselnie a saját sorsáért.

Komolyan kérdezem: egy olyan társadalmi rétegtől, amelyik uzsorát és Providentet vesz fel, hogy háromnapos lagzikat tartson, aztán hónapokig szabályosan éhezik, amelyiknek tagjaitól (mindegy, hogy cigány vagy magyar) segélyosztás után képtelenség beférni a kocsmába, mert egy hétig folyamatosan sakálrészegek, amelyik képtelen felelősen gondolkodni, és ma mindent pénzzé tesz, hogy ma jó legyen, de a holnapra nem gondol, attól mit vártak? Szerencsére mindenhol akad kivétel, tudjuk jól, és ezért nincs igaza annak, aki etnikai feszültségkeltéssel vádaskodik. Miért van az, hogy ők nem ellenséget látnak a Jobbikban, hanem eljönnek egy-egy lakossági fórumra, és ha szégyenükben a többség miatt meg is húzzák magukat, pontosan értik, hogy nem ellenük irányul az, ami ma Magyarországon történik.

Hogy is néz ki ez a kis mai magyar segély-tápláléklánc? A munkánk adóforintjait (Zsuzsáéit is) benyeli az országkassza, a nagy állami cégek bevételeikből finanszírozzák az alapítványt, az alapítvány megveszi a kacsát, odaadja az igen hálás rászorulóknak, és a kacsa egy kanyar után megy a játékgépbe. Zsuzsa, ön nem hitte volna, de ez tényleg így megy.

Kíváncsi vagyok, melyik szociológus hozza létre a „Mindenki játékgépezhessen eleget!” alapítványt, ami a rászorulóknak masinák odaajándékozásával foglalkozna, így rögtön át lehetne ugrani egy kört a segélyezési folyamat végén. Elnézést kérek a zsurnalisztikai hatásvadászat okán leírt ízléstelen viccért, de ha egy utcán sétáló Szabó János bácsit megkérdeztek volna odalent, hogy szerinte hogyan fog ez az állatosztás működni, pontosan megmondta volna előre, hogy mi lesz a vége.

Láttam egyébként egy nagyon jó videóriportot. Egy cigányasszony arról beszélt, hogy elvetette a vetőmagot, gondozza a kertjét, neveli az ajándék aprójószágot, és ügyel arra, hogy nehogy meglopják a többiek. Szeretne élni a lehetőséggel, amit kapott. Sajnos százból egy, de tiszta szívből szorítok neki, gyermekeinek és  családjának.

Szávay László